Az új Horda első háborúja
August 10th, 2007 by Roodie
( Gul’dan, a Stormreaver Klán főnökének “Az orkok felemelkedése” c. munkájából )
( Az Árnytanács Felemelkedése és a Hatalom Mesterei c. írás folytatása )
Elhódítottuk Azeroth földjét az emberektől, s porig romboltunk mindent amit elértünk. Személyes orgyilkosom, a félork Garona végzett Llane királlyal, Azeroth uralkodójával, s elhozta nekem kivágott szívét. Azonban noha a Horda győzedelmeskedett a királyság és a szánalmas kis pondrók felett, akik védeni próbálták, saját terveim meghiúsulni látszottak.
Egy kis csapatnyi ember lerohanta Medivh tornyát, és harcra kényszerítette az őrült mágust. Ahogyan testét az azerothi pengék tépték és szabdalták, Medivh oly kétségbeesett telepatikus hullámokat sugárzott szét kínjában az asztrálsíkon, hogy még az én meglehetősen erős védelmem is belerázkódott. Megpróbáltam belenyúlni elméjébe és kifürkészni a Sargeras sírboltjának a helyét, ám mielőtt rábukkantam volna a kavargó gondolatok között a helyszínre, Medivhet megölték. Mivel én magam is az elméjében tartózkodtam átmeneti halála pillanatában, szörnyű pszichikus erő csapott rám vissza, és kómaszerű állapotba kerültem.
Szinte halottként aludtam hetekig, hűséges boszorkánymestereim őrködtek a testem felett. Amikor végre felébredtem, arról értesültem, hogy megváltoztak a hatalmi viszonyok a Hordában. Feketekéz meghalt. A mágiám és bölcs tanácsaim segedelme nélkül Feketekéz könnyedén áldozatául esett egy meglepetésszerű támadásnak - egy rajtaütésnek, amit nem más vezetett, mind legerősebb, legmegbízhatóbbnak gondolt generálisa - Sorspöröly Orgrim. Orgrim hamar megszilárdította hatalmát a Hordán belül - még Feketekéz megggyilkolását is kimagyarázta egy hamis vallomás segítségével, amely megerősítette Orgrim állítását, miszerint a Pusztító alkalmatlan volt a hadúri posztra.
Úgy tűnt, a sors súlyos csapást mért rám. Orgrim nekiállt felfedni a Horda titkait, minden követ megmozgatva. Végül a kémei elfogták Garonát, és intenzív, fájdalmas kínzás után végük kiszedték belőle az Árnytanács létezésének tényét és a tagok nevét. Gyengébbnek bizonyult mint gondoltam.
Orgrim, attól félvén, hogy az Árnytanács veszélyezteti a Horda feletti hatalmát, farkaslovasaival rajtaütött a Stormwind erődjéhez közel fekvő fellegváramon. A boszorkánymesterek, akiket teljesen készületlenül ért a támadás, ellenálltak az ostromnak ameddig csak a mágikus erejük bírta, ám pihenés és energiáik újratöltése nélkül hamar áldozatául estek Orgrim haragjának. Végül Sorspöröly győzedelmeskedett. A túlélő boszorkánymestereket a Horda árulóinak kiáltották ki. A nyilvános kivégzések igen hatékonyan ásták alá az én hatalmamat és erősítették meg egyben az övét.
Orgrim elé vonszoltak engem is, és hosszan faggattak az Árnytanácsról. Mivel Medivh halálának pszichikus csapása és a csata során felhasznált varázslatok meglehetősen legyengítettek, nem voltam abban a helyzetben hogy fenyegessem, vagy esetleg árthassak a hadúrnak. Orgrim világosan közölte velem, hogy a Hordát Ő irányítja, és hogy őt nem lehet oly könnyedén befolyásolni mint elődjét. Szemének gonosz csillogása és az oldalán függő acélfegyver ékesen beszélt szándékairól, ám engem nem lehetett ilyen könnyedén legyőzni. Ámbátor övé volt most minden előny, emlékeztettem, hogy a boszorkánymesterek kivégzésével én maradtam a Horda egyetlen varázslója. Orgrim, akit a győzelme túlontúl magabiztossá és óvatlanná tett, elismerte, hogy talán még hasznosnak bizonyulhatok, és élve hagyott - nagy kegyesen. Csendben megfogadtam, hogy egy napon fevésem ezt még a sírkövére…
Bár gyanakvása sosem lankadt, képes voltam megggyőzni a hadurat arról, hogy a farkaslovasok egyesülni akarnak Feketekéz fiaival és lázadást terveznek. Habár ez az állítás hazugság volt, Orgrim amúgy is gyanakodott Rendre és Maimre, így hát feloszlatta a farkaslovasok egységét, és kisebb csapatokban a gyalogos seregtestekhez helyezte át őket. Hogy bizonyítsam hűségemet Orgrimnak, felajánlottam hogy létrehozok egy élőholt lovassereget, amely egyes-egyedül csak őhozzá lesz hűséges. És noha Sorspöröly még mindig nem bízott bennem, az ötlet maga megragadta a fantáziáját, így engedélyezte hogy visszavonuljak és létrehozzam ezt a légiót.
Azonban még nekromanta tanoncaim segítségével sem tudtam megidézni ezt az élőholt sereget. Csak kudarcokra és gyengeségre számíthattam ezektől a talpnyalóktól, amíg rá nem jöttem, hogy bár az elméjük keményen próbálkozik, a hús-vér testük egyszerűen túl gyenge a feladathoz. Odarendeltem hát őket a hatalmas, vasfából és feketegyökérből összetákolt oltárhoz, ahol a sötét idézés csúcspontján elvettem mindegyikük életét. Kivégzésük véres óráján a tanoncok végre megfelelően hozzá tudtak járulni a tökéletes élőholt szolga megalkotásához.
A kevés megmaradt kapcsolatomat kihasználva hozzájutottam néhány réges-rég meghalt azerothi lovag teteméhez. Ezekbe a torz, rothadó testekbe folyattam az Árnytanács leghatalmasabb tagjainak életerejét - azokét, akik semmire sem vágytak jobban, mint hogy visszatérhessenek a halandók világába, káoszt és rémületet kelteni. Mindegyik sötét lovas kapott tőlem egy ékkövekkel kirakott jogart, mely segített nekik fókuszálni a földöntúli erőt mellyel felruháztam őket. Az ékkövekbe áramoltattam az imént lemészárolt tanoncok nyers mágikus erejét. És megszülettek a Halállovagok.
Orgrimnak tetszettek ezek a Halállovagok. Bár az Árnytanács szellemei hozzám voltak hűségesek, engedelmességet színleltek a hadúr előtt. Orgrim oly elégedett volt velem, hogy nagyobb mozgásteret és szabadságot kaptam végre.
Türelmes leszek és csendben tűrök, játszva a hűséges szolgát, amíg el nem érkezik az ideje annak hogy megmutassam ennek az elbizakodott, lármás senkiházinak, melyikünk az erősebb. Sargeras Sírja még mindig megtalálásra várt. A Stormreaver klán tagjait gyűjtöttem magam köré, hogy segítsenek azon a napon, amikor majd rajtaütök Orgrimon hogy feleljen az ellenem elkövetett bűneiért.
És ez a nap egyre közeleg - Sorspöröly még csak nem is sejti, miféle rémségek várnak rá - mert én vagyok Gul’Dan .
Én vagyok maga a testet öltött sötétség.
Engem nem lehet megtagadni.
Posted in Háttér, Lore | Comments (19)
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.